Olvastam egy cikkszerű írást. Az egyik kérdése: „Jó-e, ha egy hívő fiatal hitetlen barátokkal megy szórakozni?” A válaszban megadott egy igehelyet is: 1Kor 15,33 - „A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.” A válasz tehát egy „kb nem” volt.
Lehet, hogy egy kicsit merev felfogás.Másrészt az igaszakaszban ott az igazság. Akkor valami nem stimmel…
Én elmegyek a nem hivő barátaimmal. Beülök velük a kocsmába is, megiszunk egy-egy pohár bort, beszélgetünk. Nem érzem, hogy ez probléma lenne.
Isten még a város legkisebb, leghitványabb borozójában is ott van. Oda is eljut. Hihetetlen!
Legutóbb azon kaptam magam, hogy rendkívül nyitottan beszélek a kapcsolatunkról, mennyi napi szintű csodát köszönhetek Neki. A leghumorosabb, hogy „visszafogtam magam”, és nem is én kezdtem el Róla beszélni. Egy nagyon kedves barátom- aki igaz, hogy hívő, de nem annyira szokott társalogni erről,- indított el valamit. Aztán bekapcsolódott a nem hívő barátunk is. Nem részletezem, de Isten hatalmas! Nagyon! A fiúval -aki talán vissza / odatalálhat Istenhez- együtt megyünk misére. Persze ez nem feltétlenül a csúcspont, de látszik belőle az Isten szavára való vágyakozása. Jó a tudat, hogy a Pásztor nem hagyja elveszni juhait.
Egy nem annyira gyakorló hívő barátnőm, egy találkozásunkkor megkérdezte, hogy milyen módon téríthetné meg a kedvesét. Foglalkozunk- e a közösségemmel az evangelizációval. Naná!
Váratlan kérdés… Nem volt a tarsolyomban valami nagyon tuti válasz. Remélem, tudtam a megfelelő szavakkal beszélni!
Ebből a két példából csak ennyi a lényeg: szerintem nem káros a „hitetlenekkel” való szórakozás- persze megválogatva a szórakozás szó jelentéseit.
Számomra akkor lenne „egészségtelen”, ha nem állna mögötte egy elég stabil háttér, a hívő barátokból, nem lenne vezetésem. Plusz pontot jelentenek a közösségek is.(Szóval valamennyire igazat is adok a cikkszerűség irójánk.)
Az a helyzet, hogy az én kis „hitetleneimet” könnyű szeretni, meglátni bennük a jót, amit Isten kimunkál bennük, és ezt megmutatni nekik. És még nem nagyon feszegettek mély, teológiai kérdéseket, amik nekem is fejtörést okoznak, amikről éppen gondolkodom.De ha ez is eljön, hát állok elébe! Persze szigorúan csak azzal, aki az összes kérdésre tudja a választ. Gondolom majd súg pár dolgot a fülembe...:)
Hála az én még nem hívő barátaimért!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.