Áldássá válás

"Kis Mezey Nyuszi éppen lefeküdni készült.
Erősen kapaszkodott Nagy Mezey nyuszi hosszú füleibe.
Biztos akart lenni abban, hogy Nagy Mezey Nyuszi hallja, amit mondani fog:
-Találd ki mennyire szeretlek!
-Ó, nem nagyon hiszem, hogy ki tudnám találni!- válszolta Nagy Mezey Nyuszi.
-Ennyire!- vágta rá Kis Mezey Nyuszi, és széttárta a karját annyira, amennyire csak tudta.
Nagy Mezey Nyuszinak azonban sokkal hosszabbak voltak a karjai. -Én pedig téged, ennyire szeretlek!
-Hát bizony, ez sokkal hosszabb-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi.
-Én annyira szeretlek, amennyire csak fel tudok nyújtózkodni!-folytatta Kis Mezey Nyuszi.
-Én is úgy szeretlek téged, amennyire én tudok felnyújtózni-felelte erre Nagy Mezey Nyuszi.
-Hát, ez sajnos sokkal magasabb-gondolta Kis Mezey Nyuszi.-De jó lenne, ha nekem is ilyen hossz karjaim lennének!
Aztán Kis Mezey Nyuszinak támadt egy ötlete.Kézállásba lendült úgy, hogy a lábait egy fa törzsének támasztotta.
- Én a földtől a tappancsomig szeretlek!-kiáltotta.
-Én is a tappancsod végéig szeretlek-mondta Nagy Mezey Nyuszi, miközben Kis Mezey Nyuszit fellendítette a lebvegőbe.
-Én annyira szeretlek, amekkorát csak ugrani tudok!-nevetett Kis Mezey Nyuszi, közben fel-le ugrándozott.
-Én viszont úgy szeretlek téged, amilyen nagyot én tudok ugrani-mosolygott Nagy Mezey Nyuszi, és olyan magasra szökkent, hogy fülei megérintették az ágakat.
-Mekkorát ugrott!-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi. -De jó lenne, ha én is olyen nagyot tudnék ugrani!
-Én annyira szeretlek, mint amilyen hosszú az út innen a folyóig!-kiáltotta Kis Mezey Nyuszi.
-Én még a folyón és a hegyeken is túl szeretlek téged.
-Jaj, az nagyon messze van-gondolta Kis Mezey Nyuszi, de már túl álmos volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjék. Aztán a bokrok ágai között megpillantotta a sötét eget. Az égboltnál már semmi sem lehet távolabb...
-Annyira szeretlek, mint ide a Hold-mondta, de közben már lecsukódtak a szemei.
-Az nagyon messze van-válaszolta Nagy Mezey Nyuszi.-Nagyon nagyon messze.
Közben befektette Kis Mezey Nyuszit a levelekkel bélelt fészkébe. Fölé hajolt, és egy puszival jó éjszakát kívánt.
...Aztán mellé kuporodott, és mosolyogva a fülébe súgta:
-Én is úgy szeretlek téged, mint ide a Hold...
...és még onnantól idáig!"

Valami olyasmi a Jóisten szeretete, mint a Nagy Mezey Nyuszié. A miénk pedig, mint a Kis Mezey Nyuszié. Nem tudunk egyformán szeretni.Isten mindig fellülmúl bennünket a szeretetben. Mi csak emberi mértékkel tudunk beszélni a szeretetről; ha úgy is gondoljuk, hogy teljes szívünkből szeretünk – még mindig emberiek vagyunk. Mert az emberi szív bizony nagyon kicsi.