"Isten terve tökéletes."
2010.03.02. 01:52 Áldás
Nem tudom?
Ma az egyik barátomat fogtuk körbe, faggattuk a nagyon friss párkapcsolatáról. A nagyon friss 1 naposat jelent.
Ő már egy ideje tervezte a kapcsolatot, de csak most lépett. Amikor az egyikünk megkérdezte, mik a tervei a jövőt illetően, a válasz a következő volt: „Idén eljegyzem, jövőre elveszem.” Márpedig ez egy nagyon komolyan gondolt dolog volt. Utána még viccelődtünk egy sort, hogy már napra pontosan be van osztva az első csók, a lánykérés és az esküvő is. Az egészben a legviccesebb, hogy 2 éve még én is azt hittem, minden kártyát le tudok osztani, pontosan, hiba nélkül. Persze elengedhetetlennek láttam Isten jelenlétét, de azért „hadd irányítsam már én az életemet!”
Aztán az elmélet fokozatosan átalakult. Most már beismerem, hogy fogalmam sincs, mi lesz velem holnap, vagy azután. De nem félek a változástól. Egy a biztos: Istennek velem is terve van; és ha én nem ismerem azt, az nem azt jelenti, hogy nem is létezik.
Szólj hozzá!
Címkék: biztonság félelem tudás terv
2010.03.02. 01:31 Áldás
Az ég felé táró
Azt hiszem, nem túl gyakran találkozom olyan emberrel, akinek olyan átütő erejű hite lenne, mint neki. Minden szava az Isten iránti alázat, és mélységes tisztelet. Azt vettem észre, hogy hasonlítani akarok rá. Az ő mozdulatait használom.
Pont úgy tartom a kezemet, mint ő. Amikor valami fontosat mondok, kinyitom a tenyerem, és az ég felé tárom – neki annyira természetes. Mintha ilyen lenne az egész jelleme - ég felé táruló.
Általa hallottam meg először a „kegyelem” szót. Mármint már hallottam sokszor, sokaktól, de egy „keresztény szlogen” maradt. Amikor a kegyelemről beszél, minden porcikájával átéli újra és újra – legalábbis ezt látom. És én is újraélem a pillanatokat, amikor megsejthettem valamit a szabadító kegyelemből.
Amikor először találkoztunk az egyetemi diákkörben, csak a pszichológiáról tudtunk beszélni. Megkérdezte, mit szólnék, ha felvenné velem a Rorschach-ot. Mivel tudtam, hogy nekem is kötelező tananyag lesz, meg persze érdekelt is, rögtön beleugrottam. Most 1,5 év múlva azt mondja, ő egy kicsit megbánta azt a tesztet. Ha tudta volna, hogy így megváltozik a kapcsolatunk, nem biztos, hogy velem veszi fel.
A szememben mindig egy hatalmas példakép volt. Ahogy össze tudja rendezni az életét, a tanulás, család, miegymás és mindezt Isten szövi át. Nekem soha nem megy túlságosan jól.
Belőle egy nagyon különleges béke árad, amit nem is lehet igazán megfogalmazni.
Szépnek látom-e? Erre mindig az a válaszom, hogy akit Isten a saját képmására teremtett, az nem lehet csúnya. Egyébként meg, tényleg szép. Szerintem nagyon sokszor éltem át azt a periódust, hogy testet cserélnék valakivel - vele abszolút simán ment volna.
Néha megjelenik lelki szemeim előtt a feleség, családanya, pszichológus, aki megtalálta a hivatását. Azt látom, hogy iszonyatosan küzd maga ellen, kap szenvedést, nehézséget, de ahogy mindezt viseli, az csodálatraméltó.
Látni azt, akit Isten ennyire megáldott -akin keresztül így tud szólni hozzám- egy nagy ajándék.
A nyitott tenyér…Kinyitja a kezét, és rajta mindenki elfér. Mindenkit odatesz Isten elé, gondoskodással, szeretettel.
Hála érted, J!
Szólj hozzá!
Címkék: béke példakép kegyelem nyitott tenyér
2010.01.23. 22:10 Áldás
Hívő szórakozás
Olvastam egy cikkszerű írást. Az egyik kérdése: „Jó-e, ha egy hívő fiatal hitetlen barátokkal megy szórakozni?” A válaszban megadott egy igehelyet is: 1Kor 15,33 - „A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.” A válasz tehát egy „kb nem” volt.
Lehet, hogy egy kicsit merev felfogás.Másrészt az igaszakaszban ott az igazság. Akkor valami nem stimmel…
Én elmegyek a nem hivő barátaimmal. Beülök velük a kocsmába is, megiszunk egy-egy pohár bort, beszélgetünk. Nem érzem, hogy ez probléma lenne.
Isten még a város legkisebb, leghitványabb borozójában is ott van. Oda is eljut. Hihetetlen!
Legutóbb azon kaptam magam, hogy rendkívül nyitottan beszélek a kapcsolatunkról, mennyi napi szintű csodát köszönhetek Neki. A leghumorosabb, hogy „visszafogtam magam”, és nem is én kezdtem el Róla beszélni. Egy nagyon kedves barátom- aki igaz, hogy hívő, de nem annyira szokott társalogni erről,- indított el valamit. Aztán bekapcsolódott a nem hívő barátunk is. Nem részletezem, de Isten hatalmas! Nagyon! A fiúval -aki talán vissza / odatalálhat Istenhez- együtt megyünk misére. Persze ez nem feltétlenül a csúcspont, de látszik belőle az Isten szavára való vágyakozása. Jó a tudat, hogy a Pásztor nem hagyja elveszni juhait.
Egy nem annyira gyakorló hívő barátnőm, egy találkozásunkkor megkérdezte, hogy milyen módon téríthetné meg a kedvesét. Foglalkozunk- e a közösségemmel az evangelizációval. Naná!
Váratlan kérdés… Nem volt a tarsolyomban valami nagyon tuti válasz. Remélem, tudtam a megfelelő szavakkal beszélni!
Ebből a két példából csak ennyi a lényeg: szerintem nem káros a „hitetlenekkel” való szórakozás- persze megválogatva a szórakozás szó jelentéseit.
Számomra akkor lenne „egészségtelen”, ha nem állna mögötte egy elég stabil háttér, a hívő barátokból, nem lenne vezetésem. Plusz pontot jelentenek a közösségek is.(Szóval valamennyire igazat is adok a cikkszerűség irójánk.)
Az a helyzet, hogy az én kis „hitetleneimet” könnyű szeretni, meglátni bennük a jót, amit Isten kimunkál bennük, és ezt megmutatni nekik. És még nem nagyon feszegettek mély, teológiai kérdéseket, amik nekem is fejtörést okoznak, amikről éppen gondolkodom.De ha ez is eljön, hát állok elébe! Persze szigorúan csak azzal, aki az összes kérdésre tudja a választ. Gondolom majd súg pár dolgot a fülembe...:)
Hála az én még nem hívő barátaimért!
Szólj hozzá!
Címkék: szórakozás kocsma hitetlen barát mindentudó
2010.01.20. 23:58 Áldás
Könnycseppek
Egy gyermek. Soha nem találkoztunk,de megszerettem őt, a róla írt leveleken keresztül. És most beteg.Csontrákja van.
Ennek a csöpp lénynek már annyi mindent el kellett viselni: elvesztette a szüleit, nincs élő rokona, a gyámügy csak fokozza a helyzetet. Aki a legtöbb időt tölti vele, formálja, az egy 20 éves lány. Az egyetem, vizsgák, tanulás mellett. Nem is tudom felfogni, hogy ez mit is jelent. Minden szabad percét vele tölti, óvja, védelmezi, mintha a saját gyermeke lenne.
Ma írt, hogy a fiú beteg. Rákos. Megborzongok. Sírok, tehetetlen vagyok. Szüksége van valakire a gyereknek, aki vele tud lenni éjjel-nappal. Ő nem tud. Senki nem tud. Valakinek kemoterápiára kell vinnie,fognia a kezét, szorítani erősen, biztonságot adni.
Abbahagynám az egyetemet, csak egy időre. Vele lenni... Vigyázni rá. Szeretni. Passzív félév... És megint sírok, nem megy. Nem tehetek érte semmit. Szeretnék tettekkel beszélni, elég a sok felesleges szóból.
Imádkozom.Tartsd meg őket! Te megteheted. Uram, itt vagyok! Használj!
Szólj hozzá!
2010.01.18. 01:37 Áldás
A kereszténnyel és a nem kereszténnyel
Ma hosszabb eszmefuttatásokat végeztünk egy keresztény barátommal. Ugyanazon diákkörbe járunk, de ő már eléggé kifelé tekintget az egyetemi éveiből. Mindössze annyi a lényeg, hogy ritkán jut egymásra minőségi időnk.
Ezt a beszélgetést követően fogalmazódott meg bennem, mennyire másként szólok egy keresztényhez, mint egy nem keresztényhez. Talán ez utóbbi kategóriát inkább árnyalni kellene azzal, hogy a vallásukat nem gyakorlók is ide tartoznak- az én csoportosításom alapján.
Amikor egy olyannal beszélgetek, aki még nem volt meghívva Jézus által, vagy még nem fogadta el a meghívást, akkor van bennem egy teljesíteni vágyás. Lehet, hogy az evangelizációs – missziós előadásokat hallva, élve is valamennyire őket, akarok egy kicsit bizonyságot tenni. A legközelebbi barátaimhoz-akik nem „vallják” vallásukat-, úgy fordulok,hogy talán én is elhozhatom a változást, kinyithatok egy ablakot számukra. Ami alapvetően jó, csak túlzott lelkesedéssel csinálom, és ha nem látok közeledést, nyitottságot, akkor elszontyolodom egy picit.
Keresztényekkel beszélgetni felüdülés. Szárnyalnak a gondolataim, a lelkem. Annyira jó megosztani, dicsérni! Úgy társalogni, hogy Isten ott van minden mondatunk mögött. Nem csak az én részemről. Nem csak én lelkesedem érződik.
Hihetetlen nagy ajándékok vannak az ilyen párbeszédekben! Egymást erősítjük meg szavainkkal. A hitünk növekszik. Semmi kényszeredettség, csak a puszta Istenszeretet.
Benjamin Franklin mondja: „ A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél.”
Jó érzés, mikor sikerül bölcsnek lenni a szívünkkel beszélve. Merthogy nem akármilyen szívünk van ám! A Teremtő formálta teljessé…
Szólj hozzá!
Címkék: beszélgetés keresztény felüdülés teljesítménykényszer ajándékbölcsesség
2010.01.17. 01:05 Áldás
Találd ki, mennyire szeretlek...!
"Kis Mezey Nyuszi éppen lefeküdni készült.
Erősen kapaszkodott Nagy Mezey nyuszi hosszú füleibe.
Biztos akart lenni abban, hogy Nagy Mezey Nyuszi hallja, amit mondani fog:
-Találd ki mennyire szeretlek!
-Ó, nem nagyon hiszem, hogy ki tudnám találni!- válszolta Nagy Mezey Nyuszi.
-Ennyire!- vágta rá Kis Mezey Nyuszi, és széttárta a karját annyira, amennyire csak tudta.
Nagy Mezey Nyuszinak azonban sokkal hosszabbak voltak a karjai. -Én pedig téged, ennyire szeretlek!
-Hát bizony, ez sokkal hosszabb-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi.
-Én annyira szeretlek, amennyire csak fel tudok nyújtózkodni!-folytatta Kis Mezey Nyuszi.
-Én is úgy szeretlek téged, amennyire én tudok felnyújtózni-felelte erre Nagy Mezey Nyuszi.
-Hát, ez sajnos sokkal magasabb-gondolta Kis Mezey Nyuszi.-De jó lenne, ha nekem is ilyen hossz karjaim lennének!
Aztán Kis Mezey Nyuszinak támadt egy ötlete.Kézállásba lendült úgy, hogy a lábait egy fa törzsének támasztotta.
- Én a földtől a tappancsomig szeretlek!-kiáltotta.
-Én is a tappancsod végéig szeretlek-mondta Nagy Mezey Nyuszi, miközben Kis Mezey Nyuszit fellendítette a lebvegőbe.
-Én annyira szeretlek, amekkorát csak ugrani tudok!-nevetett Kis Mezey Nyuszi, közben fel-le ugrándozott.
-Én viszont úgy szeretlek téged, amilyen nagyot én tudok ugrani-mosolygott Nagy Mezey Nyuszi, és olyan magasra szökkent, hogy fülei megérintették az ágakat.
-Mekkorát ugrott!-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi. -De jó lenne, ha én is olyen nagyot tudnék ugrani!
-Én annyira szeretlek, mint amilyen hosszú az út innen a folyóig!-kiáltotta Kis Mezey Nyuszi.
-Én még a folyón és a hegyeken is túl szeretlek téged.
-Jaj, az nagyon messze van-gondolta Kis Mezey Nyuszi, de már túl álmos volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjék. Aztán a bokrok ágai között megpillantotta a sötét eget. Az égboltnál már semmi sem lehet távolabb...
-Annyira szeretlek, mint ide a Hold-mondta, de közben már lecsukódtak a szemei.
-Az nagyon messze van-válaszolta Nagy Mezey Nyuszi.-Nagyon nagyon messze.
Közben befektette Kis Mezey Nyuszit a levelekkel bélelt fészkébe. Fölé hajolt, és egy puszival jó éjszakát kívánt.
...Aztán mellé kuporodott, és mosolyogva a fülébe súgta:
-Én is úgy szeretlek téged, mint ide a Hold...
...és még onnantól idáig!"
Valami olyasmi a Jóisten szeretete, mint a Nagy Mezey Nyuszié. A miénk pedig, mint a Kis Mezey Nyuszié. Nem tudunk egyformán szeretni.Isten mindig fellülmúl bennünket a szeretetben. Mi csak emberi mértékkel tudunk beszélni a szeretetről; ha úgy is gondoljuk, hogy teljes szívünkből szeretünk – még mindig emberiek vagyunk. Mert az emberi szív bizony nagyon kicsi.
Szólj hozzá!
Címkék: kicsi nagy szeretet
2010.01.15. 23:25 Áldás
Stop-táblák
Végiggondoltam a határaimat. Ebben elég sokat segített egy darab amit a színházban elődatunk ...Tele vagyok korlátokkal- hol megpróbálom őket kitolni, hol közelebb húzom őket magamhoz.Több - kevesebb sikerrel. Egyébként biztos, hogy a határok védő célzattal vesznek körül.
Az az elmélet, miszerint egyre inkább meglátom a falaimat,- az Isten állította Stop-táblákat-,a napokban körvanalozódott bennem. Úgy éreztem, én igazán nagyszerű ember vagyok: ennyire észrevenni a Gondviselést! Aztán hirtelen belém szúrt: ez a mondat nem annyira Istentől származik. Ez inkább a kísértőtől súgott önelégült megközelítés. Elhiteti velem, hogy a saját erőmből is elég klassz vagyok, nem kell holmi Istenre vágyakoznom.
Egyébként nem vagyok bölcsebb, nem a saját figyelmességem miatt veszem észre a Stop-táblákat. Annyira vaksi vagyok, hogy Isten -a hatalmas irgalmából- nagyobb táblákat ad, ne tévesszem már el annyira az utamat.Nem magamtól nyiladoznak szemeim: a Teremtő próbálkozik emelgetni nehézkes szempilláim
Dicsőség Neki!
Szólj hozzá!
Címkék: szem fal határ tábla vakság önelégültség
2010.01.15. 01:45 Áldás
Szentségimádás - csendesség
Hosszabb idő óta először voltam szentségimádáson. Hiányzott. Ma végre sikerült megvalósítani- hála Istennek! – egy bensőségesebbet, mindössze 8-an voltunk az atyával együtt, egy aprócska kápolnában.
Furcsa volt visszazökkenni abba, hogy az Úr Jézus ennyire közel van, olyan közvetlenül van köztünk. Más ez, mint egy ima, vagy szentmise, istentisztelet. Csak ülök, térdelek, rácsodálkozom arra, hogy ez a mi hatalmas Urunk tényleg emberi testet öltött értünk. Azt hiszem, leginkább ez a csodálat hatotta át azt az órácskát, amit vele tölthettünk.
Úgy emlékszem, ez volt a legelső alkalom, amikor nem a hálaadáson, a kérésen volt a hangsúly. Néha eszembe jut, ez a rész Máté evangéliumából (Mt 6,7): „Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.” Ez az ige persze nem az ima ellen szól, hanem sokkalta inkább elmondja azt, hogy Isten nem a mi imáink mennyisége miatt olyan jó hozzánk. Ez is a fejemben kóricált, a szentségimádás alatt.
Még az elején elhatároztam magamban, hogy nem „imádkozni” fogok, hanem inkább hallgatok. Csendben leszek, hogy észrevehessem az Úr szavát. Egyébként is, annyira kuszák voltak a nap során megfogalmazódott gondolatim, hogy valószínűsítettem, nem tudnék igazán megszólalni imában. Olyannak éreztem volna az Atya szavát elnyomó fohászaimat, mintha nem akarnám a legjobb barátomat szóhoz jutni, befognám a száját, hogy majd ha végeztem, akkor következik ő a mondandójával.(Csak rá már nem maradna idő, mert mennem kell.)
Füleltem, mit is szeretne mondani nekem a Gondviselő Atya.
Az össze-vissza cikázó gondolatok…Amikor beléptem a kápolnába, azt éreztem, olyanok, mint a durva kötelek, folyton összegabalyodnak, nem tudnak meglenni egymás mellet. A szentségimádáson ezek a kötelek mintha anyagot váltottak volna, selyemmé lettek. Belesimultak az Ő tervébe, összefértek egymással, könnyűnek és átláthatónak tűntek. J
A másik problémám a blog írása volt. Nem tudtam eldönteni, van-e értelme, csak a saját hülyeségeimet hordom- e össze, tudok-e egyáltalán írni, van-e rá időm. Azt hiszem, a válasz ez volt: „Ha az én dicsőségemre szolgál, megadok hozzá minden eszközt.” Erre csak ennyit tudok mondani: „Uram, ha erre hívsz, én jövök!”
Szólj hozzá!
Címkék: blog gondolatok ima válaszok hallgatás szentségimádás kuszaság
2010.01.13. 23:28 Áldás
Szenvedés? 2.
Csernai Balázs atya mondta egy tanításában, hogy vannak olyan szavak, amelyekre már immunisak vagyunk. Ha ezeket halljuk, azt mondjuk: csak keresztény duma- közben nem is tudjuk pontosan, mi van mögötte. Ilyen „elkoptatott keresztény frázis” az üdvösség, kegyelem és társaik.
Mostanában, mikor nagyon különböző keresztény / keresztyén körökben mozgolódom, azt az egyszerű megfigyelést tettem, hogy mindnyájan használjuk őket. Protestáns és katolikus. Egy jó ideje én is - néha csak a kommunikáció megkönnyítése érdekében.(Egyébként kifejezőnek érzem őket, bár mielőtt beépültek a szókincsembe, kicsit gondolkoztam a jelentésük felöl.)
Lényeg a lényegtelenségek között: az előző bejegyzésem pont ilyen keresztény szóhasználatú lett, és úgy érzem, a szenvedést egy másik oldalról is szeretném megnézni.
A hosszúra sikerült magyarázkodás után csak néhány gondolat.
Szenvedés…
„Most már érzem, hogy van szívem, mert mindjárt megszakad.”
Óz a csodák csodája filmváltozatából egy aprócska gondolat. A Bádogember szájából.
Azáltal is kifejeződik emberségünk, hogy érezzük nem csupán a fizikai, de a lelki fájdalmat is. Azt hiszem, egy nagyobb tragédia, nehézség után sokkal jobban tudjuk becsülni a bennünket körülvevőket. Csodálni a szépséget, értékelni a Jót.
A szenvedés által sokat fejlődik az empátiám, nyitottabb vagyok azok felé, akik hozzám fordulnak, érzékenyebben vizsgálom a problémáikat.
A szenvedés megmutathat, egy kis szeletet Jézus Krisztus kálváriájából, a szeretetéből. Éppen ezért tudok hálát adni a fájdalmas pillanatokért is: meglátom bennük az Urat.
Az jutott eszembe, az lesz a befejező mondatom, hogy „Jól tűrt szenvedést!” De most őszintébben cseng az, hogy „SOK ERŐT!”
Szólj hozzá!
Címkék: szenvedés erő empátia nyitottság frázis
2010.01.12. 23:27 Áldás
Szenvedés? 1.
Pár hónappal ezelőtt villáminterjúztam egy rendezvényen: alanyom egy korombeli lány volt.Olyan teremből jött ki, ahol szembesülhetett önmagával, az elvárásaival, az út végén pedig Istenről alkotott képével.
Azt mondta, nem érti. Nem érti az Istent. Nem tudja felfogni, hogy az általa szeretetből teremtett világba, hogy adhatott annyi szenvedést, katasztrófát, kínt. Miért kell gyötrődni, mi a célja, értelme. Tele van a környezete gyötrődéssel, és ő nem érti miért.
A szeme lüktetett a néma, ki nem mondott fájdalomtól. Benne volt minden: nem csak látja- de érzi, hordozza a saját a fájdalmait.
Csak elmotyogtam a saját válaszaimat, kevés meggyőződéssel. Azóta sokakat kérdeztem róla, beszélgettünk, megosztottunk, olvastam: kértem emberi feleleteket. Egyik sem tűnt abszolút igazságnak, olyannak, amit maradéktalanul el tudnék fogadni.
Váratlanul került a kezembe Faustyna nővér Naplója. A fájdalom… Ő valóban megtapasztalta a sajátját, másokét, Krisztusét. Azt hiszem, értelmet nyer a nehézség – legyen bármekkora - ezeket a gondolatokat olvasva.
„A szenvedés nagy kegyelem. A szenvedés által válik a lélek az Üdvözítőhöz hasonlóvá, a szenvedésben kristályosodik ki a szeretet. Minél nagyobb a szenvedés, annál tisztábbá válik a szeretet.”
Szólj hozzá!
Címkék: fájdalom szenvedés kegyelem válasz faustyna
2010.01.11. 16:08 Áldás
Vágyakozás
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
